Sízőink már javában az előttük áll szezon felkészülési heteit, hónapjait élik, ahogy Hozmann Szonja is. Áron tanítványa előző szezonban nyújtott teljesítményéről és az előtte álló feladatokról beszélt:

„Szonja a múlt évben sokat fejlődött alap-állóképességben, amire a hangsúlyt is fektettük, és kevesebb síelés volt nyáron, viszont több szárazedzést végeztünk. Síelésben is fejlődött, még pedig abban, hogy nem csak direkt síelte meg a kapukat, hanem idén már, ha kellett, fölé ment a kapuknak, és így kanyarosabb pályákon is jobban teljesített.
Véleményem szerint egy élsportolónak szüksége van az adott sportág szeretetére, áldozatos kitartó munkára, tehetségre, valamint egy egyedi stílusra, ami megkülönbözteti a többi sportolótól. Szonjában ezek a tulajdonságok megvannak, és tisztában van vele, mikor miben kell még fejlődnie. Nagyon tisztelem benne, hogy a versenyek folyamán higgadt tud maradni.

Idén nyáron a maximális erő, és izomnövelés a cél, ami bizony nehéz tréningeket tartogat Szonja számára, de mivel tudja, hogy szüksége van rá, nincs kétségem afelől, hogy fejlődni fog. A következő szezonban a legfőbb cél a stamsi sí gimnáziumban való bekerülés, illetve a magyar bajnoki cím megvédése. A nemzetközi versenyeken egy kicsit nehezebb év jön, de szerintem így sem kizárt egy-két dobogós helyezés.

Addig is, amíg a következő szezonra való felkészülésre koncentrál a tréner és tanítványa, egy kis visszatekintő következzen Szonjával.

– Engedd meg, hogy gratuláljak a tavaszi Whistler Kupán elért dobogós helyezéseidhez! Gondolom, egy szép élmény lehetett számodra, ami erőt ad a felkészülés nem mindig könnyű napjaihoz. Nyilván számodra az aranyérem a legkedvesebb, de melyik szám volt a legnagyobb kihívás a számodra azon a versenyen?

– Szerintem az óriás, mert a pálya eléggé jeges és hosszú volt. Tudtam, hogy nagyon fáradt leszek, de azzal nyugtattam magam, hogy mivel 1. rajtszámom van, a pálya kiváló minőségű lesz, és legalább ezzel nem kell, törődjek.

– Milyen elhatározással vágtál neki a 2014-2015-ös szezonnak?

– Egyik elhatározásomat sikerült teljesíteni, mert dobogóra kerültem a Whistleren, a másikat sajnos nem. Legalább egyszer első szerettem volna lenni a tiroli Landescup-ban, amihez nagyon közel is voltam, amikor a tiroli bajnokságon bestzeitot mentem az első futamban, majd a másodikban kiestem és 13. lettem.

– Hogy sikerült a felkészülésed az előző szezonra, miben fejlődtél a legtöbbet?

– Nagyon jól! Mindenben egy csomót fejlődtem, a tatai edzőtábor is nagyon jót tett nekem. Szerintem, és az edzőim szerint is a kondícióm javult a legjobban. Tavaly mindig a többiek után futottam leghátul, lemaradva, idén pedig már az edző mellett futom az egyre hosszabb távokat. A Cooper-teszten sajnos még mindig elég gyenge vagyok, ha az erdőben vagy egy mezőn lenne, nem pedig egy sportpályán, akkor sokkal jobban menne.

– Hogy látod, mi az erősséged technikailag és a tulajdonságaidat nézve?

– Szerintem az, hogy át tudok állni egy más technikára, ha olyan a pálya. Például, ha szét van tűzve, akkor kereken megyek a kapuhoz, ha pedig egyenes, akkor rámegyek egyenesen. Amit még gyakorolni kellene, az a meredek és jeges pálya, mint a Topolinón, mert az nagyon nem megy még.

– Milyenek voltak az osztrák versenyek, melyeken elindultál, ezeken milyen tapasztalatokat szereztél?

– Az előző szezon nagyon későn kezdődött el, mert nem volt elég hó, az első versenyeket le is fújták. Amiket pedig megrendeztek a szezon elején, azokon rögtön elolvadt a hó a pályán, de mégis sikerült harmadiknak lejutni. A következőkön mindig harmadik vagy negyedik lettem. Az én korosztályomban négyen vagyunk képesek felvenni a versenyt a győzelemért, a többiek több mint fél másodperccel hátrébb vannak. A négy legjobb egyike az eggyel felettem járó iskolatársam, Hörhager Lisa, aki összetettben megnyerte a kupát és ezen kívül osztrák bajnok is lett, a másik Schädle Tina, akinek az anyukája világkupa győztes volt és a saját edzőjéhez ment hozzá, aki most Tinát edzi, a harmadik az osztálytársam, Fuchs Lisa, a negyedik pedig én vagyok.

– Milyen a suli, ahova jársz?

– Nagyon jó! Egész évben reggeltől este fél hétig vagyunk bent, a többiek általában az internátusban maradnak, de én bejárok, mert a közelben lakunk. Az őszi időszakban sok szárazedzés van, minden nap két óra a suli után. Kéthetente négy hétköznapon sízés is van a gleccseren. A suliban ebben az időszakban sokkal több a tanóránk, például tartanak rajzórát meg kémiát, amelyek télen nincsenek. December elején aztán átváltunk a téli órarendre. Akkor mindennap van sízés, kivéve hétfőn és pénteken. A téli hónapokban délután megyünk suliba, ahol inkább csak a fő tantárgyak várnak ránk, matek, angol és német. Van persze biológia, fizika meg földrajz is, de télen nagyon lemaradunk a normál suliktól. Tavasszal újra olyan az iskola, mint ősszel és nagyon gyorsan vissza is zárkózunk a tananyaggal. Rengeteg tesztet írunk és elég sok a stressz, de az év végén a 3. és a 4. osztály (Magyarországon 7. és 8.) kap egy hét szabadidőt. A 4. ilyenkor Bécsbe utazik várost nézni, a 3. pedig az egyik gyerek szülőfalujába, ahol egy sporthéten vesz részt. Minden nap más sportágat fogunk kipróbálni, például elmegyünk íjászkodni, segwayezni és sziklaugrani is.

– Mennyi időt töltesz Ausztriában és mennyit Magyarországon?

– Nagyjából egész évben Ausztriában tartózkodom, csak nyáron vagyok Magyarországon. Persze ha van egy kis idő a téli szünetben, akkor hazajövünk, de nagyon sok a verseny.

– Elkezdted az alapozást?

– Amint vége lett a sulinak, vagyis tulajdonképpen sosincs vége. Németül van egy kedvenc mondása az edzőmnek: “Nach der Saison ist vor der Saison!” . Nagyon durva edzéseim voltak tavaly is, de idén főleg nagyon fárasztó lesz. A sulis edzőim és Áron megbeszélték, hogy bár nagyon erős vagyok, de nem elég sok az izmom, úgyhogy idén Áron nagyon meg fog nyúzni. Plusszba kap mindenki egy edzéstervet a sulitól.

– Sok síző szörfözik, biciklizik, túrázik nyáron, te milyen kiegészítő sportot űzöl?

– Áron sokszor elvisz Rudit és engem úszni, rendszeresen járok futni, biciklizni és görkorizni. Néha elmegyek vitorlázni, de olyan keveset csináltam az utóbbi években hogy visszafejlődtem… Szeretnék megtanulni szörfözni is, mert már párszor próbáltam, de mindig csak egyedül hülyéskedtem, sohasem rendesen.

– Mik a céljaid a következő szezonra?

– Mivel jövőre U16-ban a fiatalabbak között leszek, biztos sokkal nehezebb lesz, mint idén, de mindenképpen jól szeretnék teljesíteni a Whistleren. Az osztrák mezőnyben is elől szeretnék lenni, és dobogós helyezéseket elérni. Ezen kívül nagyon jó lenne, ha a tél előbb elkezdődne, és tudnék edzeni meredek, jeges pályákon, hogy a Topolino jobban sikerüljön, mint idén. Az OB-t is újra meg szeretném nyerni, de bármikor érhet meglepetés, mint az osztrák mezőnyben, ahol az osztálytársam feljött a tavalyi 20. helyeiről 3.-nak. A legfontosabb célom ugyanakkor, hogy felvegyenek a stamsi sígimnáziumba. Az már a világ élvonala!